A macskák rossz szokásai a nagy dolgaik elvégzése során
- fenesiannamaria
- Jan 8
- 2 min read
A több gazdafajt érintő kórokozók egyike, a Toxoplazma gondii egysejtű élősködő faj, amely macskák közvetítésével terjed és számos állatfajt fertőzhet meg beleértve az embereket is. Így, ez alól Madagaszkár vadon élő ragadozó populációi sem kivételek és a közöttük fennálló fertőzési veszély kockázatainak csökkentése a macskákra gyakorolt rendkívül magas oltással illetve azoknak más fajokkal történő kevesebb interakcióba lépésével valósítható meg.
A toxoplazmózisnak is nevezett, Toxoplazma gondii általi megbetegedés becslések szerint a globális emberi populáció 30%-át érinti. A parazita egyedülálló és bonyolult életciklusa amely magába foglalja mind az ivari és ivartalan szaporodást, több gazdafajban játszódik le. Egyetlen végleges gazdáit a macskafélék (házi macskák és rokonaik) alkotják, amelyekben ivarosan szaporodik és oocisztákat (peték) termel. A macskák üritésük során az ürülékükkel nagy mennyiségű ellenálló vagy sporulált oocisztákkal szennyezik meg a környezetet, ahol 1-5 nap alatt fertőzővé válnak és ezt követően több hónapig életképesek maradnak. Minden melegvérű gerinces köztes gazdaként szolgálhat, és ezek a fertőzést víz, talaj és növények oocisztákkal való szennyeződése révén illetve más állatok szöveteiben megtalálható, az élősködó nyugalmi állapotában előforduló bradizoiták elfogyasztásával szerzik meg.
A toxoplazmózisos fertőzés terjedésének egyszerű kimutatására, Madagaszkáron élő és egymással kölcsönhatásban levő házi macskákat, rágcsálókat és vadon élő ragadozó fajokat használták fel egy kidolgozott matematikai modell segítségével. A modellben szakirodalom alapján amely egyben a kontrollt jelentette, a kutatók 100 macskapopulációt amelyből egy egyed fertőzött volt, 1500 rágcsálót és 100 ragadozó fajt vettek alapul és az ezekből kimutatott, parazita általi fertőzési arányokat hasonlították össze korábbi tanulmányok eredményeivel. E mellet olyan különböző megelőzési módszereket is teszteltek a fertőzés kiszorítása vagy a terjedés csökkentésének érdekében, mint például egy oltási kampány elindítása a macskák számára, valamint ezen macskák számának szabályozása.
A kutatók arra az eredményre jutottak, hogy minnél inkább nagyobb számban voltak jelen a beoltott macskák száma (90 %) és ezzel párhuzamosan az élettartamuk növelése, annál kevésbé volt valószinű a fertőzés a ragadozó állatok körében. Sikerült kimutatni azt is, hogy a T. gondii előfordulása a végleges és köztes gazdák figyelembe vételével, macskákban 72%-ban, rágcsálók esetében 2%-ban míg a ragadozó Eupleridae fajok körében 43%-ban volt jelen. Ezek az előre jelzett értékek, amelyek a modell által lettek kiszámolva és amelyhez szükség volt a terepi megfigyelések során kapott szeroprevalencia (vérvizsgálat)- adatokra, összhangban volt a Madagaszkár több védett területén elvégzett vizsgálatok során kapott szeroprevalencia eredményekkel. Az is igazzá vált, hogy oltás nélkül és így a macskák élettartamának lerövidítése jelentősen hozzá járult ahhoz, hogy a húsevő állatok a fertőzést könnyen elkaphassák.
Még a leggyengébb hatással bíró oltások is hosszan tartó életet biztosíthatnak az erre rászoruló és ebben az esetben T. gondii által fertőzött állatfajoknak valamint a jövőre való tekintettel minden újszülött kiscicát a születésük utáni első két hétben igyekezzünk beoltatni.
Forrás:
(user09)
Comments