Az orrszarvúkat sokan ismerjük, hatalmas és lenyűgöző állatok, de sajnos még mindig veszélyben vannak. Bár sokan úgy gondolják, hogy javult a helyzet, egy friss kutatás azt mutatja, hogy az orvvadászat továbbra is rekordmértékű. A védelmi intézkedések segítettek, de a probléma még nem oldódott meg. Ha nem teszünk többet, a jövőben már csak könyvekben olvashatunk róluk.
Bizonyos kultúrákban az állati részek gyógyszernek vagy, ami gyakoribb, státusznövelő luxuscikkeknek számítanak. Ilyen eszmei értéke van a orrszarvúszarvnak is, főleg Kínában és Vietnámban, ahol a fenyegetést az egyre feltörekvő gazdagok jelentik. Az orrszarvúk jelentős százaléka Dél-Afrikában él, ezen belül a Kruger Nemzeti Parkban, így ez kedvelt helyszín az orvvadászok körében. Ezen a területen 2015 óta csökkenést vettek észre a vadászatban. Azt hitték, hogy ennek hátterében a vadászat-ellenes intézkedések állnak, de vajon tényleg csak ennyiről lehet szó?
A kutatók is feltették a kérdést, hogy az orvvadászok vagy az orrszarvúk számának csökkenése okozta-e a vadászat visszaesését, ám a válasz igen elszomorító. De mi is állhat e mögött? Sajnos nem a vadászok tértek jobb belátásra, hanem az orrszarvúk lettek kevesebben. Rájöttek arra, hogy az évek során az orrszarvúk számának csökkenése miatt, a vadászok nagyobb távot kell megtegyenek, hogy prédára találjanak: míg 2015-ben az állat elejtéséig 7 km-t tettek meg, 2022-re ez a távolság 29 km-re nőtt.
Azt a következtetést vonták le, hogy a vadászat nem a természetvédelmi intézkedések miatt szorult vissza, hanem, mert azokon a területeken ahol eddig az orrszarvúk nagy számban jelen voltak, állományuk drámaian lecsökkent. Ez azt eredményezte, hogy az orrvadászoknak egyre nehezebb dolguk lett és jóval visszábbesett a vadászatok sikeressége. Ha a kevesebb orrszarvú miatt csökkent a vadorzás, miért nincs mégis csökkenés a vadászat arányában? Íme egy konkrét példa: ha van egy 1000 fős csoportunk, amiből levadásznak 10-et, az arányában ugyan az mintha egy 100 fős csoportból vadásznának le 1-et. Az arányok maradtak, csak a vadászatok számbelisége csökkent.
A természetvédők mai napig mindent megtesznek a fennmaradásukért. Védett területeket hoznak létre, aktívan részt vesznek a tenyésztésükben, állatkertekben és rezervátumokban, majd később visszatelepítik őket a természetbe, ahol szigorú védelmet biztosítanak számukra. Egy másik ilyen óvintézkedés keretein belül levágják a szarvukat, persze ezt fájdalommentesen, így már nem lesznek vadorzók célpontjai. Emelett még illegális kereskedelem elleni harcok, különböző fajmentő programok, adománygyűjtések és tudatosságnövelő kampányolások is zajlanak.
Így hát, van néhány bíztató történet ahol az orrszarvúk száma egyes helyeken valóban növekedett, de az orvvadászat továbbra is komoly fenyegetést jelent a jövőre nézve. A kutatók szerint nem csak helyi szinten, hanem globálisan is össze kell fognunk, hogy végleg megoldjuk a problémát.
Hivatkozás:
Jasper A.J. Eikelboom, Herbert H. T. Prins(2024), Poaching pressure on African rhinos is still at an all-time high, ScienceAdvances, vol. 10, no.25
(NotPoachers)
Comments