King Kong visszatér? Hegyi gorillák és az extrém természetvédelem
- fenesiannamaria
- Jan 8
- 2 min read
Az utóbbi évtizedekben a vadon élő állatok populációinak száma egyre erőteljesebben csökken a különböző, legfőképpen emberek okozta környezeti tényezők miatt. Így van ez a rokonainkkal is, a Virunga-hegyi gorillák esetében, akik kinézetre erőteljes rettenthetetlen állatok, mégis a veszélyeztett lista élén szerepelnek. Megmentésük érdekében különböző módszerekkel próbálkoznak az állatvédők. De elég jók ezek? Lehetséges, hogy ilyen extrém környezeti változások mellett nem elég a „hagyományos” módszer? Nem. Ide kell az extrém védelem!
A két természetvédelmi stratégia hatását hasonlították össze a kritikusan veszélyeztetett Virunga-hegyi gorillák (Gorilla beringei beringei) populációjának növekedési ütemére. Ezek a gorillák populációja 1981 óta, amikor körülbelül 250 egyedre csökkent, 50%-kal nőtt, közel 400-ra. A felmérést 1967 és 2008 közötti demográfiai adatok alapján végezték a Ranger Based Monitoring program segítségével.
A hagyományos természetvédelmi intézkedések, mint például a törvények betartatása és a közösségfejlesztési projektek, általában arra irányulnak, hogy minimalizálják az emberi tevékenységek negatív hatásait egy fajra és annak ökoszisztémájára. Ezzel szemben az "extrém" természetvédelem alatt olyan erőfeszítéseket értünk, amelyek kifejezetten az emberi tevékenységek pozitív hatásainak növelését célozzák, beleértve az állatorvosi ellátást és az egyedek szoros megfigyelését. Utobiakkat habituált gorilláknak nevezték és a Dian Fossey Gorilla Fund International Karisoke Research Center keretein belül történt a folyamat.
A gorillák természetüknél fogva félnek az emberektől és a „habituálás” azt jelenti, hogy az emberekkel való ismételt, semleges kapcsolat révén normális viselkedést mutatnak, amikor az emberek közel kerülnek hozzájuk.
Leslie-mátrix számításokat végeztek a növekedési ütemre. A gorillák populációinak növekedését két fő tényező befolyásolhatja: a szocioökológiai – és az antropogén hatások. A szocioökológiai hatások olyan környezeti és társas tényezőket jelentenek, amelyek a gorillák viselkedését, szaporodását és túlélését befolyásolják. Ilyen az élelemért folytatott verseny, a ragadozás és az infanticídium (kölyökgyilkosság). Nem találtak bizonyítékot arra, hogy a nőstények szaporodási sikerét az élelem elérhetősége vagy a nagy csoportméret okozta energiaigények korlátozták volna. A Virunga-hegység gorilláinak nincsenek természetes ragadozói, és az infanticídium nem befolyásolta jelentősen a populáció növekedési rátáját. Ebből arra következtettünk, hogy a szocioökológiai tényezők nem befolyásolták jelentősen a populáció növekedését, és a habituált és nem habituált gorillák közötti különbségek valószínűleg emberi hatásoknak köszönhetők.
Eredményeik azt sugallják, hogy a hagyományos természetvédelmi erőfeszítések megakadályozták a populáció súlyos csökkenését, de további extrém intézkedésekre volt szükség a pozitív növekedés eléréséhez. Más nagy emberszabású majompopulációk drámai csökkenésével szemben a Virunga-hegység hegyi gorilláinak populációja az elmúlt négy évtizedben évente 1%-os növekedést ért el. Ugyanakkor a habituált gorillák növekedési rátája magasabb volt, mint a nem habituáltaké. A betegségek és sérülések észlelése és állatorvosi kezelése a habituált és nem habituált
csoportok közötti különbségek akár 40%-át is magyarázhatja, míg a fennmaradó különbség nagy része (60% vagy több) valószínűleg a megnövekedett védelemből ered, amit a napi megfigyelés biztosít a vadorzók ellen.
Forrás:
Robbins MM, Gray M, Fawcett KA, Nutter FB, Uwingeli P, et al. (2011) Extreme Conservation Leads to Recovery of the Virunga Mountain Gorillas. PLOS ONE 6(6): e19788. https://doi.org/10.1371/journal.pone.0019788
(Ms.)
Comments