A nehézfémek felhalmozódása szervezetünkben súlyos egészségügyi probémákhoz vezethet, mivel olyan anyagokról beszélünk, mint pl. a cink, ólom, vas, réz, stb., melyek nem bonthatóak le a szervezet által. Ezek az ipari hulladékok nemcsak ránk, emberekre jelentenek veszélyt, hanem a környezetünkben élő állatokra egyaránt, mint pl a házi varjúra (Corvus splendens). A varjak segítségül szolgálhatnak a nehézfémek felmérésében, ugyanis évszázadok óta urbánus környezetben is megtalálhatóak és pontosan jelzik a környezetünk higiénia szintjét. Farheena Iqbal és munkatársai ezeket az állatokat vizsgálták Pakisztánban, melynek eredményeit 2021-ben a „Monitoring of heavy metal pollution in urban and rural environments across Pakistan using House crows (Corvus splendens) as bioindicator” című tanulmányukban publikáltak, az „Enviromental Monitoring and Assesment” folyóíratban.
A felmérés alapján a házi varjú (Corvus splendens) biomonitor fajként szolgál a nehézfém-szennyezés értékeléséhez, melyet Pakisztán különböző városi és vidéki környezeteiben vizsgáltak meg. A gyors iparosodás, valamint a települések növekedése és fejlődése következtében jelentősen megnövekedett a nehézfémekkel szennyezett hulladék kibocsátása. Emiatt a tanulmány célja a nehézfémek területi eloszlásának és a fémfelhalmozódás súlyosságának feltérképezése volt.
A mintavételezés nyolc helyszínen történt, és összesen 96 házi varjútól gyűjtöttek tollmintákat. A helyszíneket földrajzi elhelyezkedésük és környezeti jellemzőik alapján négy csoportra osztották: déli városi, déli vidéki, valamint északi városi és északi vidéki területekre. A mintákat laboratóriumokban megtisztították deionizált vízzel és acetonnal, majd megszárították és apróra vágták. Mindezek után kémiai emésztést végeztek tömény salétromsav és hidrogén-perioxid használatával, hogy a fémek mérésére alkalmas mintát kapjanak. A statisztikai elemzéshez Kruskal-Wallis tesztet, főkomponens-analízist (PCA) és hierarchikus klaszterelemzést használtak.
A madarak toxicitásának mértéke összefüggésben van az élőhelyeikkel. Ezt mutatja az is, hogy a vizes területeken élő madarak arzénnal sokkal fertőzöttebek, mint a szárazföldi társaik, ugyanis az arzén egy vízben oldódó anyag, így nagyobb a fertőzés kockázata. A vas és cink jelenléte a varjak tollában természetes, ugyanis elengedhetetlen különböző anyagcsere-reakciókhoz, viszont a túlzott mennyiség a májban és vesében kóros tünetekhez vezethet. Ezen elemek koncentrációjának növekedéséhez hozzájárulhat a légkörszennyezés is, főleg az urbánus környezetben élő állatoknál. A kadmium és ólom nem olyan elemek, melyek feltétlenül szükségesek az egészséges élet működéséhez, ezért ha jelen vannak a szervezetben biztosak lehetünk benne, hogy környezetünk szennyezett. A vizsgált madarakban megtalálták a korábban említett veszélyes elemeket, és azt vették észre, hogy a fertőzött madarak szaporodási sikere jóval alacsonyabb az átlagnál, illetve a hőháztartásuk is felborult. A felmért varjak nikkel szintje jóval alacsonyabb volt az átlagnál, ami szintén a szaporodásuk sikerét rombolta.
A szerzők következtetésként elmondják, hogy a házi varjú a fémfelhalmozás szempontjából a középmezőnyben helyezkedik el a nagyragadozók és halevők, valamint a kis rovar- vagy magevők között, ami minden bizonnyal a mindenevő táplálkozásának köszönhető. Továbbá, mint állandóan helyben élő faj, a házi varjú alkalmasabb arra a célra, hogy láthatóvá tegye a különböző élőhelyeket benépesítő madarak közti eltéréseket, mint a tápláléklánc csúcsán lévő húsevők. A varjak testükben több fémet halmoznak fel, ugyanis az általuk elfogyasztott más állatok fémadagját nem képesek lebontani. A vonuló madarak esetében a vizsgálat egyik hátránya, hogy nehéz pontosan meghatározni azokat a táplálkozási területeket, ahol a fémfelhalmozódás történt, mivel álladó mozgásban vannak.
Hivatkozás:
Monitoring of heavy metal pollution in urban and rural environments across Pakistan using House crows (Corvus splendens) as bioindicator - PubMed- Farheena Iqbal és munkatársai
(Reziak Dnalor, Fémes Julis)
Comentarios