Töredezett vadon: Hogyan befolyásoljuk a medvék életterét Európa-szerte?

Bolygónk szárazföldi felszínének háromnegyedét emberi igények kielégítése szerint módosítottuk, ami  nem csak az állatok ökológiájára és mozgására van hatással, de az ökoszisztémák működésére is. A fajok gyakran széles földrajzi elterjedéssel bírnak, viszont a korlátozott adatelérhetőség miatt, mégsem tudunk eleget arról, hogy az emberi nyomás hogyan is formálja az állatok mozgását. A barnamedve is ebben a cipőben járt eddig, de a BearConnect kezdeményezésnek hála elkezdhetjük megérteni a faj mozgását Európa-szerte. A tanulmányban használt egyedülálló adathalmaz az európában megtalálható  tíz barnamedve populációból nyolccal dolgozott és így 375 medve útvonalait figyelte meg.

A barnamedve (Ursus arctos) a medvék-családjának legelterjedtebb képviselője: valamikor az északi félteke nagy részét benépesítette. A különböző emberi tevékenységek miatt mára már egykori élőhelyének töredékére szorult vissza. Az Oroszországból átnyúló populációt leszámítva, a barnamedve európai állománya ma kis, egymástól elszigetelt, sok esetben megpecsételt sorsú populációkból áll. A kárpáti populáció a legnagyobb összefüggő európai állomány és egyben egyike azon keveseknek, amelyek kulcsszerepet játszhatnak a faj európai túlélésében. A hivatalos becslések szerint az európai medveállomány hozzávetőlegesen 40%-a Romániában él.

GPS-nyakörvvel ellátott medve az erdélyi tájban.

Az élőhelyek feldarabolódása világszerte jelentős természetvédelmi problémát jelent. A Föld egyes területein, mint például az Egyesült Államokban, Ázsia és Afrika egyes térségeiben a vadon élő állatok főként az embertől távol eső, védett élőhelyeken élnek, amelyek elég nagyok ahhoz, hogy az állatok térbeli igényeit kielégítsék. Ez különösen igaz azokra a fajokra, amelyek hagyományosan szocio-politikai konfliktusok tárgyát képezik, amikor az emberrel osztoznak egy téren. Ebbe a kategóriába sorolhatóak a nagyragadozók, amelyek általában kis számban fordulnak elő és nagy térigényük van. Ugyanakkor a kedvező természetvédelmi politikák, a vidéki területek elnéptelenedése és az erdősültség növekedése miatt Európa erősen fragmentált és ember uralta tájain a nagyragadozók száma jelenleg növekszik, és újra benépesítik korábbi elterjedési területüket és ez új kihívásokat hoz magával.

Korábban már készült hasonló volumenű, több populációra kiterjedő tanulmány a fajról, de Észak-Amerikában és egyetlen összehasonlító tanulmány sem határozta meg a térhasználati minták mozgatórugóit az erősen antropogén európai tájban. A tanulmány során egy nagyszabású Biodiversa projekt (BearConnect) részeként össze lett állítva egy adatbázis a barnamedvékről, amely az Európa-szerte rendelkezésre álló GPS-helymeghatározási adatsorokkal dolgozott. Ez 375 egyed (211 nőstény és 164 hím) megfigyelését jelentette 1-13 év alatt. Az elemzések a májustól szeptemberig tartó vegetációs időszakra összpontosultak.

Az eredmények szerint egy medve egyed territóriumának mérete 74 és 269 km2 között változott. 10 nap alatt átlagosan 11 és 26 km közötti távott tesz meg, míg egy nap alatt 2,5 és 5,4 km között. A legkisebb becsült értékeket a kárpáti és a dinári pindoszi populációban regisztrálták, a legnagyobbakat pedig a karéliai populációban. Ebben sok tényező játszik közre.

A nyolc vizsgált barnamedve populáció térképen ábrázolva.

A növényzet produktivitása, a bolygatott erdő aránya és legfőképpen az emberi zavarás gyakorolta a legerősebb hatást a barnamedvék térhasználatára mindhárom tér-időskálán. A medvék élőhelyei négyszer nagyobbak voltak azokon a területeken, ahol alacsony volt a növényzet produktivitása és magas a szezonalitás, ez természetesen egy várható eredmény volt, mivel ha kevés táplálék van a tájban, nagyobb területre van szükségük, hogy  megszerezzék napi betevő falatukat. Ezzel szemben általánosságban elmondható, hogy az emberi jelenlét növekedésével a medvék kisebb territóriumokat alakítottak ki és kevesebbet mozogtak, ez akár ötödakkora területet is jelenthet, mint egy kevésbe bolygatott területen. Ezeket a szempontokat figyelembe véve érdemes visszakanyarodnunk ahhoz a tényhez, hogy a kutatás szerint a kárpáti populáció rendelkezett a legkisebb territóriumokkal és tette meg a legkisebb távolságokat egy- és tíznapos időskálán.

A nagyragadozók jelenlegi terjeszkedésével az erősen fragmentált európai tájakon kulcsfontosságú lesz az ember-medve konfliktus csökkentése. Csak így tudjuk biztosítani e populációk sikeres megőrzését, valamint az általuk lakott ökoszisztémák működését és rugalmasságát.

Hivatkozások:

1. Anne G. Hertel: Human Footprint and Forest Disturbance Reduce Space Use of Brown Bears (Ursus arctos) Across Europe

2. Milvus Group: A barnamedve kutatása és védelme egy romániai mintaterületen (https://milvus.ro/hu/mammals/program-de-conservare-urs/)

3. Milvus Group: A barnamedve

   (https://milvus.ro/images/PDF/Barnamedve%20Milvus%20HU.pdf)

(Adorjáni Anna)