Ólmot nekik! Vagy mégse? – Avagy, hogyan árthat a behurcolt patások irtása Új-Zéland egyik legismertebb madárfajának
- fenesiannamaria
- Jan 8
- 2 min read
Új-Zéland egyik ikonikus madárfajának, a hegyi keának (amelyet a „hegyek bohócaként” is emlegetnek) egy fontos veszélyeztető tényezője az ólommérgezés. Eddig a kutatók úgy gondolták, hogy ennek a fő forrása ólomtartalmú építőanyagok, viszont Eric J. Buenz és munkatársai terepi megfigyelései, és laboratóriumi elemzései azt mutatják, hogy ólom-alapú lőszerek is ludasok ebben. A madarak vérében található stabil ólomizotópok arányának építőanyagok és lőszerek ólomtartalmával összehasonlítva mutatták ki ezt.
A hegyi kea Új-Zéland egyik legismertebb madara, ami nagy kulturális értékkel rendelkezik a Maorik, Új-Zéland őshonosai számára. Az ólommérgezés a faj egyik fő veszélyeztető tényezőjévé alakult. A madarak többféle emberi forrás által is kitettek lehetnek ezen nehézfémnek, mint például történelmi épületek tetőszerkezetében használt ólom elemek, vagy, dögevő fajok esetében, ólom töltényekkel lelőtt dögök elfogyasztása útján. A mindenevő, és fölöttébb kíváncsi, keáról eddig úgy gondolták, hogy a tetőszerkezetek ólom szögei által lesz kitett ennek a nehézfémnek, viszont újabb megfigyelések során, észrevették, hogy az ólomsörét, amellyel Új-Zélandra behurcolt patás állatokat lőnek le, vagy szabadidős vadászok, vagy szakmabeli ritkítók, is okozói lehetnek a madarak ólommérgezésének. Mivel ólom tartalmú anyagokban az elem stabil izotópjainak mennyisége változó, izotóp arányok összehasonlításával könnyű, meghatározni, hogy milyen forrásból lett egy szervezet ólomnak kitéve. Ez azért lehetséges,mert az élő szervezetekben nem fordulnak elő ólom izotópok.
A kutatást a Nelson Marlborough Institute of Technology Természetvédelmi Osztálya (Department of Conservation, innentől DOC) és a Te Rūnanga o Ngāi Tahu közötti kollaboráció által ment végbe.
Mintákat vettek a DOC általi behurcolt patás ritkító műveletekben használt lőszerekből, helyi vadászok által származó lőszerekből, valamint ólomtartalmú építőanyagokból. Három év alatt 91 vérmintát gyűjtöttek keákból. Ezekből fejlett spektrométeres módszerrel megállapították, mind a keák vérének, mind a lőszer és építőelemek ólomtartalmát.
Az ólommérgezés két feltételezett forrásának izotóparányai eltérő és nem átfedő volt a vérmintákban. A minták majdnem egyharmada megegyezett a lőszer izotóparányával, míg egy másik harmada az építőanyagokéval. Az utolsó harmadot nem tudták egyik forráshoz se besorolni, viszont ez jelentheti ezeknek keveredését. A kutatásban az építőanyagokhoz eredeztethető ólommérgezés valószínűleg túlreprezentált lehet, mert településeken belül mérgezésben elhalálozott madarakat gyakran lehet találni, és ezeket megmintázzák, míg a vadonban, töltények által mérgezett madarak leggyakrabban felfedezetlenül maradnak.
A csapat által felépített számítógépes modellek alapján az ólmot tartalmazó anyagoknak való kitettség minden 1 %-os csökkenésére a populáció növekedési üteme is nő 1 %-kal. Ez alapján feltételezik, hogy, ha teljesen el tudnánk tűntetni az ólommérgezést, még úgy is, hogy a keák elhalálozási okai távolról sem ismertek teljes egészükben, mint veszélyeztető tényezőt, akkor az új-zélandi kea populáció önfenntartóvá válhatna.
Mivel a csoport kimutatta, hogy az építőanyagok és a lőszer eltérő ólomizotóp tartalommal rendelkezik, és a keák vérmintáinak körül-belül 70 százalékában elkülöníthető, hogy melyik forrásból származtatható az ólomtartalom, szükséges a létező védelmi stratégiák újragondolása, ugyanis ezek eddig a történelmi épületek ólomtartalmú részeinek eltávolítására fókuszáltak. Új-Zéland nem korlátozza az ólomtartalmú lőszer használatát, ezért a kutató csoport javasolja, hogy ezt szabályozzák, és lecseréljék olyan töltényekre, amelyek nem tartalmaznak ólmot.
Források:
(Ziggy Stardust)
Comments