A nagy ragadozók alapos és folyamatos monitorizálása fontos szerepet játszik a megfelelő gazdálkodási stratégiák kialakításában, és célja többek között az, hogy megdöntse azt a hamis nézetet, miszerint ezeket az állatokat kontrollálni szükséges az egymás mellett való megélés érdekében. A folyamatos megfigyelés lehetővé teszi, hogy aktuális problémákat kezeljünk, és elkerüljük a jövőbeli konfliktusok kialakulását, egy kiegyensúlyozott környezetet teremtve a farkasok és emberek számára egyaránt.
A farkas csúcsragadozóként fontos szerepet tölt a fentről lefele haladó kaszkádhatásban, emiatt megőrzése kritikus fontosságú. DNS mintavételezés által meghatározható a populációk mérete és denzitása, a hím – nőstény arány, a falkák közötti vándorlások és az esetleges hibridizáció kutyákkal. Az elmúlt évek adatai szerint a farkasok genetikai változatossága nagy mértékben csökkent, és a hibridizáció egyre gyakoribbá vált. Ennek következtében a populációk dinamikájának feltárása, és pontos ismerete kiemelkedő szerepet játszik a hosszú távon való megőrzésükben.
A felmérés három szakaszra volt osztva, 2017 – 2020 között. A mintákat elsősorban a téli hónapok alatt gyűjtötték, ugyanis ezeknek nagy mennyisége havon hagyott nyomokból állt. A kiemelkedő hegygerincek, folyók, turistautak, erdészeti utak és látható állati ösvények voltak az elsődleges célterületek az adatok gyűjtésekor. A DNS mintákat elsősorban vizeletből, ürülékből és szőrből gyűjtötték, azonban időnként havon lévő vérből és levadászott állatok tetemein lévő nyálból is sikerült mintát szerezni. A minták genotipizálását 16 nem kapcsolt autoszomális lókuszon végezték, majd többszöri teszteléssel keresték a különböző mintákban felbukkanó megegyező szekvenciákat. Ezek mellett referencia kutyaminták is gyűjtésre kerültek ugyanabban az időpontban, ugyanazon a felmérési területen. Ez segített abban, hogy potenciális farkas – kutya hibrideket azonosítsanak.
A három mintavételezés során 505 minta lett begyűjtve összesen, 153 az első felmérés alkalmával, 99 a másodikon és 251 a harmadik felmérésen. Elsősorban ürülék és vizelet lett begyűjtve, ezeket követte a szőr. A begyűjtött minták 53% - a biztosított használható genotípust. Összesen 48 egyed lett azonosítva, amelyekből 27 hím, 20 nőstény és egy hibrid. A törzsfa rekonstrukció terepi megfigyelésekkel való kiegészítése után 40 farkast és a hibridet 6 falkába osztották, a megmaradt 7 farkast nem lehetett egyik falkához sem beosztani. A 6 falkából kettőben észleltek változást a szaporodó párok között. A 6 falka az előfordulásuk helyszíneiről kapta a nevét: Piatra Craiului falka, Bârsa – Izvoarele Dâmboviței falka, Șercăița falka, Dâmbovița – Râul Târgului falka, Stoenești hibrid falka, Stoenești falka.
A farkasok sűrűségét meghatározó tényezők közül a zsákmányállatok mennyiségének van a legnagyobb hatása. A Kárpátokban a patás állatok mennyisége alacsonyabb mint Európa többi részén, ez a húsevő ragadozók és a trófeavadászat megerősített nyomásával hozható összefüggésbe. Egy másik lehetséges magyarázat a farkasok alacsonyabb sűrűségét illetően a más ragadozók jelenléte, például a barnamedvék magas sűrűsége a romániai Kárpátokban a farkasok sűrűségét szabályozó tényezőként hathat.
A falkaszerkezet évről évre rendkívül dinamikus volt, még szaporodó egyedek is eltűntek az egyik mintavételi alkalomról a másikra. Három falkában legalább egy egyedet észleltek, aki genetikailag nem állt rokonságban a falka többi tagjával. Ez a dinamika viszont egy jó összeköttetést jelenthet szomszédos falkák között, és génáramlást biztosít a populációk között. Másrészt, a farkas szaporodó párok fluktuációja és a falkák változó mérete az egyes területeken azt jelezheti, hogy különböző veszélyek - beleértve az ember okozta pusztulást - gyakorolnak nyomást a farkaspopulációnkra. A közúti forgalom növekedése az utóbbi években, miközben az intézményi erőfeszítések kevéssé biztosítják a vadon élő állatok biztonságos átkelését, egy másik probléma, amely a populációk destabilizálódásához vezethet.
A felmérés bebizonyította, hogy a populáció mérete, a falkák száma és a helyi sűrűség könnyen meghatározható egyetlen téli mintavételezéssel. Azonban a falkadinamika és hibridizáció tekintetében növelni kell a folyamatos mintavételezéseket, hosszabb időn keresztül. Egy ilyen megfigyelési rendszer javítaná az országos farkasbecsléseket, és kritikus információkat szolgáltatna a populáció dinamikájáról. Továbbá segítene abban, hogy a döntéshozatali folyamatokat egy átlátható, az együttélésre összpontosító, tudományos alapokon nyugvó gazdálkodási stratégia felé terelje.
Comments