Az eurázsiai hód szinte teljesen kihalt Európából a 19.században. Romániában, korabeli feljegyzések szerint, 1824-ben láttak utoljára vadon hódot. 1998-2003 között sikeres visszatelepítési programot indítottak számos folyóvidéken: a Jalomicán, Olton, Maroson, Szamoson. A Szamos felső részén viszont csak néhány éve jelentek meg, így Kolozsváron jelenlétük még újdonságnak számít.
Hód a Szamos mellett, Kolozsváron. Kameracsapda felvétele, 2023. december 15.-én. A szerző saját tulajdona.
Az eurázsiai hód elterjedt faj volt Európában és Ázsiában, főként erdős és vízközeli területeken, de akár a tundrán vagy a sztyeppén is. A 19. században azonban a legtöbb országban kezdett drasztikusan csökkenni a hódpopulációk mérete, főként a túlvadászat miatt (préme, húsa és a castoreum nevű kémiai anyagért vadászták, melyet parfümökben és gyógyszerekben is használtak). Böjtidőben fogyasztották a legtöbbet, mikor csak halhúst volt szabad enni, mivel halfélének tartották. A fakitermelés és az urbanizáció is rásegített a hódok kiszorítására eredeti élőhelyeikről.
Az eurázsiai hód Európa legnagyobb rágcsáló emlős faja. Vízi élőhelyhez kötött. Több olyan anatómiai adaptációval is rendelkezik, melyek lehetővé teszik mind a vízi, mind a szárazföldi környezethez való alkalmazkodást. A hódok ritkán merészkednek ki távolabbi szárazföldi területekre, mivel a vízben épített várak biztosítanak számukra védelmet. A hódgátnak több funkciója is van: megemeli a vízszintet, ezáltal biztosítva, hogy a földalatti üregrendszerüknek legyen kijárata a víz alatt, valamint élelemraktárként is szolgál. Nem csak a gátért rágnak ki fákat, hanem amiatt is, hogy táplálékhoz jussanak. Növényekkel táplálkoznak, fás és lágyszáráúkkal egyaránt. A téli hónapokban, mikor kevés a lágyszárú, a kidöntött fák kérgét, zsengébb ágait eszik.
2021.-ben fényképeztek előszőr hódot Kolozsváron, azóta számos hírlap írta le szenzációként jelenlétüket. 2022 áprilisában is keringett két videó az interneten zavartalanul mászkáló hódokról Kolozsvár utcáin, parkjaiban. Jómagam is tanúja lehettem egy fiatal hód kalandozásának az Állatorvosi Egyetem (USAMV) udvarán 2022. májusában.
Egy percig sem zavartatja magát ez a fiatal hód az Állatorvosi Egyetem udvarán (a szerző saját felvétele)
Ez a néhány példány még nem jelentette azt, hogy a hódok megtelepedtek volna Kolozsvár urbánus közegében. A hódok két évesen lesznek ivarérettek és hagyják el családjukat, ilyenkor gyakran indulnak el kalandozni új territórium megtalálása érdekében, és gyakran olyan szokatlan helyen lyukadnak ki mint a Rózsák Parkja, vagy az Állatorvosi Egyetem kertje.
2023 telén találtam rá egy hódcsaládra a Nádas patakban. A felfedezést követően elkezdtem felmérni a patakot és bebizonyosodott Kolozsvár növekvő hódpopulációval büszkélkedhet, mivel folyamatosan gyarapodnak a hódok jelenlétére utaló nyomok (pl. rágás, ösvény, gát, üreg, stb.) Bár azt feltételezhetnénk, hogy egy zavarásra érzékeny fajról van szó, amellyel csak a vadon közepén találkozhatunk, a tények másra világítanak rá. Egy nagyon flexibilis fajról beszélünk, amely szinte bárhol előfordul ahol van elég táplálék és vizes terület. Az első megtalált hódvár a Nádason egy gyárterület közepén volt, a patakot mindkét oldalon 2 m-es betonfal szabályozta, a patakmeder tele volt hulladékkal. Ebből a megfigyelésből is következtethetünk arra, hogy főként a víz és elegendő táplálék jelenléte a mérvadó.
Frissen rágott fűzfa a tömbházak között, a Nádas pataka mellett (a szerző saját felvétele)
Egyidőben a Nádassal, a Szamoson is megjelentek a hódok. Az, hogy mennyi ideje tartózkodnak a térségben, megállapítható a fákon levő rágások idejéből. A legrégebbi rágások a Szamoson és Nádason egyaránt 2-3 évesek, ami egybevág a faj első észlelésével a városban, 2021-ben. Aktivitásuk főként a város perifériáin észlelhető, a Bulgária és írisz negyedben, illetve a fenesi víztározó körül. A város központi részeiben nem gyakori látogató, mivel a Szamos medre rendszeresen tisztítva van és kevés a fa, nem lenne elegendő táplálékuk. Időközönként felbukkanhatnak olyan egyedek, amelyek fiatalok és területet keresnek, vagy árvíz miatt sodródnak el.
A faj jelenléte Kolozsváron jó példa a vadállatok urbanizációjára. Az élőhelyvesztés miatt kénytelenek az emberek közvetett közelében élni. Bár számos hátránnyal jár (természetes élőhelytől való elszakadás, antropogén zavarási tényezők, más, idegen fajok jelenléte, stb.), előnnyel is. A lakott területeken például csökken a ragadozóik száma és védettebbek a fizikai hatásokkal szemben (viharok, árvizek, erdőtűz, stb.)
Fontos a lakosság tájékoztatása a faj jelenlétéről, mivel a népesség véleménye megosztó. Ahhoz, hogy ne legyen konfliktus ember-állat között, fontos az élőlény viselkedésének, életmódjának, élőhelyének kutatása, megértése. Bár sokan örülnek a visszatelepítésnek, a hódokat, hódgátakat turista attrakciónak veszik, mások potenciális kártevőnek tekintik a mezőgazdaságban, erdőgazdálkodásban. A jövőben számolnunk kell azzal, hogy a romániai hód populáció növekedése, és élőhelyük ritkulása a lakott területeken való elterjedésükhöz fog vezetni, ami számos ember állat konfliktust fog generálni.
Forrás:
Saját kutatáson alapuló beszámoló
Nolet, B. A., & Rosell, F. (1998). Comeback of the beaver Castor fiber: an overview of old and new conservation problems. Biological conservation, 83(2), 165-173.
Comments