Hogyan mentheti meg egy invazív faj Izland növényzetét és hogyan ítélik el a helyiek az idegenhonos virág rohamos terjedését?
A második világháborút és gyors gazdasági fejlődést követően Izlandon egy új probléma került reflektorfénybe. Évszázadok során az izlandiak olyan erősen kizsákmányolták szigeti otthonukat, kivágták az őshonos nyírerdőiket és túllegeltették a gyepeket, hogy az ország eredeti zöldtakarójának csak 25 százaléka maradt meg. Az Izlandi Erdészeti Szolgálat igazgatója, Hákon Bjarnasont egy három hónapos kiküldetésre indult Alaszkába, hogy olyan növényeket és fákat gyűjtsön össze, amelyek tetszettek neki, és amelyekről úgy gondolta, hogy újra bezöldíthetnék Izlandot. Az útlevelébe bélyegzett hazaérkezés dátuma, 1945. november 3., az Alaszka-i csillagfürt (Lupinus nootkatensis) hódításának kezdetét jelzi. Időközben a helyiek is csatlakoztak a restaurációhoz saját módszereikkel, gyakran figyelmetlenül szórva el magokat a sziget több területén.
Néhány izlandi teljes mértekben támogatja a csillagfürt betelepítését. A helyi flóra restaurációjának egy eszközeként tekintenek a csillagfürtre, amely nitrogénkötő képességé miatt jelentős szerepet játszana a száraz, ásványi anyagokban szegény, homokos talaj táplálására, hogy ez később nagyobb növények, például fák számára is megfelelő legyen. Ezzel az ideológiával felfegyverkezve többen is nyilatkoztak magok elszórásáról, a csillagfürt terjesztésének érdekében. A lila csillagfürtös domboldalak esztétikai érteke is segít a támogatók számának növelésében.
Mások teljesen ellentétes nézőpontot választottak. A csillagfürtöt kizárólag inváziós fajnak tekintik, nem értékelik a faj esetleges hasznát a helyi növényzet visszatelepítésére nézve. Az elmúlt 15 év alatt a csillagfürtpopuláció kb. 35-szörösére növekedett Izland keleti részein, főként a már őshonos növényzettel benőtt szárazföldeken, kiszorítva az áfonyát, a mámorkát és a magcsákót. Nem egy esetben vállalták magukra magánszemélyek a csillagfürt kiirtását települések közelében, sövény vágóval és kaszával egyaránt, főként a virágzási időszak előtt.
A kutatók szerint a csillagfürt számára ideális területek a károsodott tengerparti területek, természetes határokkal, például hegyekkel és folyókkal. Ott a pozitív hatások rövid és hosszú távúak is lehetnek: megakadályozzák a homokviharokat és talajt teremtenek az erdősítéshez. A Hekla vulkán közelében, ahol az évszázadok során gyakori kitörések hatalmas nyírfaerdőt pusztítottak el, a Talajvédelmi Ügynökség a csillagfürt betelepítésével sikeresen feltámasztotta az erdő egyes részeit. Az őshonos növények és műtrágyák használata lassabb és drágább lett volna.
Izland növényvilágának restaurációja egyensúly kérdésévé vált: megőrizni a természetben előforduló vulkáni sivatagok elismert pompáját, de azt, amit elvesztett a sziget, újra vissza kell telepíteni. A csillagfürtpártiaknak és a gyűlölőknek egyaránt vannak érvényes pontjai. A csillagfürtök a légi felvételek becslései alapján Izland szárazföldi felszínének 0,4 százalékát borítják. Ez csekélynek hangzik, de tekintve, hogy az ország erdősített területe mindössze 400 négyzetkilométer, ez nagyon sok csillagfürtnek számít. És bár az előrejelzések szerint a telepített erdősültség 2085-ben eléri az 1,6 százalékot a jelenlegi erdősítési arány mellett, a lila virágok borítása potenciálisan kétszámjegyűvé terjedhet, az éghajlatváltozás és az emberi tevékenység hatására. Becslések szerint a növekedési görbe drámai csúcsot fog látni a következő két évtizedben. A gleccsereket kivéve szinte mindent benőhet a dús, lila virágszőnyeg.
1945-ben és az azt követő évtizedekben Izland gyors technológiai fejlődésnek indult, egy olyan korszakba, amelyben az emberek azt hitték, hogy meghódíthatják a természetet, még a gravitációval is szembe szállhatnak azzal, hogy embereket küldenek a Holdra. Senki sem láthatta előre egy szép virág szívósságát, senki sem láthatta előre a lila ruhás Izlandot. A konfliktus azok között akik a sziget eredeti flóráját igyekeznek visszaszerezni és akik a jelenlegi Izland-i tájat szeretnék fenntartani még nem oldódott meg, de újabb kutatások és felfedezések még bármelyik oldalra billenthetik a mérleget.
Forrás:
Comments