Ha egy kanál földet megvizsgálunk, a Föld egyik legsokoldalúbb ökoszisztémáját láthatjuk benne, ugyanis mikroorganizmus közösségek ezreinek, apró növényeknek, gyökereknek, gerinctelen állatoknak ad otthont. Ezt a rendszert az ember 150 éve, az ipari forradalom, majd a túlnépesedés miatti túlzott mezőgazdasági folyamatok által teljesen felborította. Ennek eredményeképp az eddig elegendő termést biztosító talaj termékenysége megromlott, amit az ember nagyon hamar orvosolt különböző műtrágyák, és növényírtó szerek hasznával, ami elindított egy kaszkádot, még jobban romlani kezdett a talaj, és ezt a hiány minél inkább pótolni próbálták.
A termőföldek hanyatlása a 19 században vált igazán látványossá, a talajok túlhasználása, az eróziók megjelenése miatt a degradáció elkerülhetetlenné vált. Az utóbbi évszázadban az éghajlatváltozás miatt, az erdőírtások, és az óriás területet felölelő növénykultúrák miatt tovább romlott a helyzet. A modern nyugati világban a 20. Század elején született meg a holisztikus gazdálkodás, mint egy új, formabontó gazdálkodási elv, melyet egy ausztrál gazdász, Sir Albert Howard kezdett el alkalmazni. Ebben a fajta gazdálkodásban a talaj, mint sokoldalú rendszer áll középpontban, ennek élő elemeit vizsgálja, összetett működésüket, az apró változások figyelembe vételével vizsgálja. Így nem csak az emberek igényei lesznek kielégítve, hanem a természetes rendszerek visszahozásával a talaj ökoszisztémájának sokszínűségét támogatva stabilizálódhat az állapot.
A talajélet megújulásának támogatásához a gazdászok feladata, hogy figyelembe vegyék azokat a természetes változásokat,amelyeket az ökológiai körforgás eredményez, és ezzel együtt tudjanak működni. A mikrobiom megismerése, és a haszonállatok bevonása a mezőgazdaságba esszenciális részei a folyamatnak. Egyik ilyen módszer-amelyet az ősi kínai mezőgazdászok is alkalmaztak- az, hogy szerves anyagokkal növelik a talaj tápanyagtartalmát, faszén, zöldhulladékok által. Míg a műtrágyák a táplálékszegény környezetben élő, fogyasztásra szánt növények tápanyagtartalmát növelik a nitrogén, foszfor és káliumtartalmukkal, addig a talajmegújító módszerek a talajnak állítják vissza a természetes tápanyagtartalmát, így az természetes módon táplálja majd a növényeket. Az állati ürülék bevonása a gazdálkodásba olyan módszer mely minimalizálja vagy teljesen kizárja a különböző kemikáliák használatát. Nagyon degradálódott területeket gilisztakultúrákkal fel lehet pezsdíteni,melyek kis környezetmérnökökként lazítják, egyenlítik, keverik a talajt. A földek szántása a holisztikus gazdászoknál tiltott jelenség, inkább talajtakaró növényeket ültetnek,ezzel tiszteletben tartva a természetes sokféleséget.
A talajtakarás, és talajélet támogatásával növelhető a szervesanyag tartalom,ami hozzájárul a légköri szén-dioxid megkötéséhez, továbbá az egészséges növények könnyebben végeznek fotoszintézist, ezzel is csökkentve a szén-dioxid, mint legismertebb üvegházhatású gáz légkörben való terjedését.
Az egészéges talajban élő egészséges növények levelein úgynevezett felhőcsináló mikroorganizmusok élhetnek, szaporodhatnak, amelyek akár a bolygó megmentőivé is válhatnak. A sokáig nem ismert, Pseudomonas baktériumok a felhők keletkezésében résztvevő élő elemek, melyek jegesedést elősegítő fehérjéket tartalmaznak. Ezek a mikroorganizmusok megtalálhatóak a Föld bármelyik pontján, viszont az adott földrajzi terület flórája befolyásolja a mennyiségüket. Így jogosan feltehető a kérdés, hogy a változatos növényközösségek vajon befolyásolják-e a csapadékmennyiséget, továbbá a nem megfelelően karbantartott, elhasznált termőföldek, melyeken mesterséges körülmények között, műtrágyával túlpumpált monokultúrák előidézői lehetnek-e az aszálynak, és a globális felmelegedésnek?
A holisztikus gazdálkodás nem mentheti meg önmagában a bolygót az éghajlatváltozástól, viszont visszaállíthat olyan természetes ökológiai rendszereket, melyek elősegítik a természetes erőforrások megmentését, védik a biodiverzitás sokszínűségét, ezzel begyógyítva pár sebet melyet az élővilágnak okoztunk.
Comments