Az elmúlt években elég sok fejtörést okozott a globális felmelegedés. Saját szemünkkel láthatjuk a következményeket: természeti katasztrófák, élőlények szenvedése, pusztulása. De mi a helyzet azokkal az élőlényekkel, akik nincsenek minden nap a szemünk előtt, mint például a tengerlakók? Ma már a koralloknak is szükségük van a segítségünkre. De hogyan tudnánk segíteni? Tanuljunk meg a tenger alatt gyomlálni? Igen, például!
Erinn Muller, tengerbiológusnak oka van a kétségbeesésre, de nem csak neki, nekünk is. Floridában tevékenykedik, ahol a korallzátonyok egészségét tanulmányozza. Az utóbbi időben rendkívüli hőség, egyre vadabb hurrikánok és halálos fertőző betegségek pusztítottak. Jelentése szerint a korallborítás 98%-a odaveszett. Innovatív erőfeszítések erősítik a reményt, hogy helyreállíthatjuk és védelmezhetjük a korallzátonyokat. A korallbiológusok mindent kipróbálnak az alacsony technológiájú hínármentesítéstől a csúcstechnológiás mesterséges köd előállításáig.
De mi a baj a hínárral? Semmi, ameddig nem szaparodik túl. David Bourne biológus szavaival élve: „Ha valami nem stimmel” a zátonyok ökoszisztémájában, „a korallok veszítenek, és a makroalgák veszik át a hatalmat”. Helyet foglal, és magába szívja a fényt. Erre a problémára két megoldást találtak. Az első: a „Mote’s Caribbean king crab” iskolába, karibi királyrákokat (Maguimithrax spinosissimus) neveltek és salátakedvelő takarmányozó végzettséggel kiengedték őket a tengerbe. A második megoldás: tengeri-gyomlálás, Ausztrália Nagy-korallzátonyán önkéntesek végzik.
Miután az önkéntesek eltávolították a fullasztó hínárt Ausztrália Nagy-korallzátonyának egyes szakaszairól, a koralltakaró néhány év alatt drámaian megnőtt. Ezek a képeket a zátony ugyanazt a részté mutatják 2019.
májusában és 2023. májusában
Egy másik megoldás ötletgazdája David Vaughan, aki egy „eureka-hibának” köszönhetően rájött arra, hogy az apró korallpolip darabkák gyorsabban nőnek, fejlődnek és szaporodnak, mint a nagy egyedek. Tehát, működőképes módszernek bizonyulna a koralldarabkák „elvetése” a vizek aljára.
Harmadik megoldás a mesterséges köd, árnyék létrehozása lenne. És ez miért kell, mire jó? A korallok a szélsőséges körülmények (túlzott hőség és fény) miatt kifehéredhetnek. A kifehéredés azt jelenti, hogy a szimbiotikus fotoszintetikus algák “elhagyják” a korallt. A túl sok fény sejthalálhoz vezet. A tengeri-ködnek köszönhetően a zátony érzékeny részei védhetőek abban a napszakban, amikor a napfény a legintenzívebb. Ez a késleltetés segíthet abban, hogy a korallok megtartsák algapartnereiket és ne fehéredjenek ki, még akkor se, ha a víz hőmérséklete magas. A tengeri ködösítés meglehetősen drága módszer, de működőképes megoldás lehet.
A kutatók még nem adták fel és optimisták. Bizakodók a jövővel szemben, még nincs minden veszve.
Forrás:
Commentaires