A kétéltűek globális csökkenésének egyik fő oka a növényvédő szerek használata. Egy Közép-Argentína pampáin található tócsákat célzó kutatásban terepi vizsgálatokkal mutatták ki a gazdálkodók által gyakran használt növényvédő szerek hatását ebihalak túlélésére és mobilitására (mozgási képességére), négy gyakori Dél-Amerikai kétéltűfaj esetében.
Az emberi tevékenység a biodiverzitás nagymértékű csökkenését okozza, a kétéltűek különösen nagy veszélyben vannak. Manapság a kétéltűfajok 41%-a fenyegetett, amelynek okai összetettek, de az is jelentősen közrejátszik ebben, hogy különösen érzékenyek a szennyező vegyi anyagokra. A mezőgazdaság intenzívebbé válásával a növényvédők használata is fokozódni fog. Sok kutatás mutatta ki a növényvédők káros hatásait az ebihalakra: túlélés csökkenése, morfológiai rendellenességek, növekedés és fejlődés károsítása, de ezek többségében indirekt módszereket használtak (laboratóriumi, ellenőrzött körülmények között, modellezéssel).
M. Gabriela Agostini és munkatársai a gazdálkodók által széles körben használt növényvédő szerek (cipermetrin, klórpirifosz, endoszulfán, glifozát és 2,4-diklór-fenoxi-ecetsav) békákra (Boana pulchella, Leptodactylus latrans, Rhinella fernandezae és R. arenarum) gyakorolt negatív hatásainak mechanizmusát akarták megérteni, terepi vizsgálattal. A kutatásban vizsgált békafajok mezőgazdasági tájakon található víztesteket használnak szaporodási helyként. Ezt a kutatást a Dél-Amerikai pampák egy olyan részén végezték, ahol korábban, füves terület volt, de most Dél-Amerika egyik leggazdagabb mezőgazdasági területe, valamint nagy kétéltű-diverzitással rendelkezik. 91 időszakos tócsát vizsgáltak, 3 fő területre csoportosítva, amelyek közül 71 szójabab ültetvények mellett volt, kitéve a növényvédő szereknek, a maradék 20 pedig referenciaként szolgált, ezek állattartásra használt gyepeken voltak. A referenciatócsák és a mezőgazdasági parcellák közötti távolság átlagos hossza 8,3 km volt.
Az egyik vizsgált békafaj: Boana pulchella, kép forrása: https://www.ecoregistros.org/site/imagen.php?id=4061
Minden tócsába 5 kamrát helyeztek (50 × 20 × 20 cm - 1 mm-es hálóráccsal), amelyek mindegyikében 20 ebihal volt. 48 órával a növényvédő szerek kijuttatása előtt ellenőrizték az ebihalak állapotát. Számszerűsítették az élő ebihalakat a vegyszerek alkalmazása után, valamint háromszor meghatározták a mozgékonyságuk károsodását: 24 órával a vegyszerek használata előtt, 24 órával és 48 órával a használatuk után.
20 növényvédő szer alkalmazásából 13-nál a túlélés csökkenését tapasztalták, egyidejűleg azzal, hogy a tócsákból is kimutatták ezeket a szereket. Az alkalmazás után 48 órával az endoszulfánt vagy klórpirifoszot tartalmazó keverékek kevesebb, mint 1% -ra csökkentették az ebihalak túlélési esélyét, a cipermetrin keverékek pedig 10% -ra. A vegyszerek minden kombinációja a mobilitás csökkenését okozta. Minden endoszulfánt tartalmazó kezelés jelentős túlélés-csökkenést eredményezett a kezelés után 24 és 48 órával is. A glifozát egyik alkalmazása sem mutatta a túlélés szignifikáns csökkentését. A 13 túlélés-csökkenést mutató esetből 8-nál szignifikánsan kisebb volt a túlélés 48 óra után, mint 24 óra után. A kontroll tócsákban az ebihalak túlélése nem csökkent jelentősen.
A növényvédő szerek vadon élő kétéltű populációkra gyakorolt hatásainak dokumentálása segíthet a természetvédelmi tudósoknak a jobb területkezelési stratégiák kidolgozásában.
Forrás:
Comments