Az Európai únió környezetvédelmi jogszabályaival olyan intézkedéseket hozott, melyek az inváziós nem őshonos fajok, és a potenciálisan inváziós fajok a tagállamokon belül és az azok között való bejutását és terjedését megakadályozzák, és ezzel együtt a fajok hatásait minimalizálni tudják. A kutatásban ezeknek a fajoknak az európai tagállamok szintjén való elterjedését vizsgálták, és az invázió fő gócpontjait keresték.
Az inváziós nem őshonos fajok, és a potenciálisan invazív fajok a Föld biológiai sokféleségének a csökkenését befolyásolják, emellett hatalmas gazdasági költségekkel jár világszerte. Nagy mértékben nőtt a kontinensen a fajok betelepítésének éves aránya és a nem őshonos fajok betelepítésének éves aránya. Ennek a globális problémának a kezelésére az EU végrehajtotta a 2015-ben hatályba lépett 1143/2014/EU rendeletet. A nem őshonos fajok EU területére való bejutásának és terjedésének megelőzése érdekében közös intézkedéseket hoztak létre. Biztosítaniuk kell a fajok korai felismerését, gyors felszámolását a terjedés megelőzése érdekében, és kezelésüket, amikor már el vannak terjedve a területen. Az emberi behatások nagy mértékben ezeknek a fajoknak a terjedését elősegíti. A probléma ott kezdődik, hogy ezeknek a fajoknak a többsége nem tartozik az EU rendelet hatálya alá, és a fajok kezelését külön a tagállamokra ruházzák.
Elsősorban a kutatáshoz az Európai Bizottság adatbázisát használták, amellyel meg tudták vizsgálni az őshonos fajok elterjedését, amelyek nem találhatók meg más tagállamokba. 317 taxonból különböző kategóriákat hoztak létre: őshonos fajok, olyanok melyek egyidejűleg nem őshonosak, mások melyek legalább egy tagállamban őshonosak, és amelyek legalább egy tagállamban nem őshonosak. Azokat a fajokat, amelyeknek nincs adat az előfordulásukról, és melyeknek az elterjedési területük bizonytalan, azokat nem vették figyelembe. A kutatáshoz egy 27x27-es mátrixot használtak. A tagállamokat 5 földrajzi klaszterbe csoportosították: északi, nyugati, déli, központi, keleti. Mindezeket biogeográfiai régiók alapján csoportosították. Hőtérképekkel vizsgálták az országok közötti kapcsolatokat a közös fajok révén. Nemzeti vörös listákat használtak a potenciálisan invazív fajok védettségi helyzetének meghatározására, és azoknál, amelyek az őshonos elterjedési területükön védettek. Konkrétan az IUCN listáján szereplő taxonok védettségi helyzetét keresték.
Az eredményekből kiindulva kifejezetten fontosnak tartják a biogeográfiai lépték figyelembevételének a fontosságát a potenciálisan invazív fajok eloszlásának elemzése után, ami segít abban, hogy könnyedén felismerjük azokat a fő területeket, amelyek donorként vagy recipiensként szolgálnak az inváziós nem őshonos fajok számára. A 1143/2014/EU rendelet jelentős előrelépést jelent a jövőben a biológiai sokféleség megőrzését tekintve, mivel foglalkozik a nem őshonos inváziós fajok megelőzésével, ellenőrzésével, mérséklésével és felszámolásával az EU-ban. A kutatásból kiderült, hogy potenciális gócpontok a nyugat-és közép-európai országok. Ezeknek a fajoknak a jelenléte igen aggasztó, mivel súlyos károkat okoz az ökoszisztémában.
1. ábra. Az EU tagállamaiban őshonos, más tagállamokban nem őshonos és potenciálisan invazív fajok eloszlása: a) egyes tagállamokban nem őshonos potenciálisan invazív fajok száma; b) az egyes tagállamokban őshonos potenciális inváziós fajok száma
Forrás:
Baquero, R. A., Oficialdegui, F. J., Ayllón, D., & Nicola, G. G. (2023). The challenge of managing threatened invasive species at a continental scale. Conservation Biology, 37(5), e14165.
Comments